Kerttörténet 2.

Most a manierizmustól a francia barokkig foglalkozunk a kertek kialakulásával és stílusaival.

Reneszánsz – a manierizmus hatása

Da Vinci, Michelangelo és Raphael halála után, 1530 és 1610 között alkotó festőgeneráció nevéhez fűződő mannierizmus alatt születtek Olaszország csodálatos reneszánsz parkjai. A festészetben fokozottan teret kapott a természetábrázolás, megváltozott az emberfelfogás. A kerteket úgy építették, hogy az ember természetformáló nagysága hangsúlyt kapjon. Vízesések, dombok, sziklák megrendelésre kerültek a kijelölt helyre. A kertépítésben részt vettek az építészmérnökök, hidraulika mérnökök is. A kertek szórakoztató rendezvények, filozófiai viták, meditációk színtereivé váltak. A reneszánszban közkedveltté vált a különlegességek, ritkaságok gyűjtése. Az allegóriák a kertépítésben is központi szerepet kaptak. Példa erre a Vulcanus nevet viselő grotta.

A KÉPEN a jellegzetesen reneszánsz Villa d’Este parkjának egy részlete látható, ahol szökőkútrendszer a reneszánsz kertek jellemző példája.

Villa d’Este

Reneszánsz franciakertek

A szimmetria és az arányok szabályait Franciaországban a mannierista Etienne du Perac (1544-1601) vezette be. A szimmetria, az arányok törvényeit Claude Mollet (1564-1648) és Jacques Boyceau (1564-1633) alkalmazták először a kertépítésben. Az általuk felállított szabályok szerint például az allék két oldalán futó sövények nem lehetnek magasabbak, mint az út szélességének kétharmada. A látóteretet szobrokkal kutakkal tagolták.

A KÉPEN a Loire menti Villandry kastélyparkjának részlete látható. A teraszok előtti sík terekre díszítőelemeket megjelenítő ágyásokat terveztek, amelyek együtt alkotják a főuri konyhakertet, a potager-t. Az első parterre-k úgy helyezkedtek el, hogy mintázatuk csak az épületből volt látható. A potager francia szerzetesek találmánya, és a 16. századi Franciaországban igen nagy népszerűségnek örvendett. A kastélyoktól a farmokig mindenütt megtalálható volt.

Mollet és a világhírű André le Notre nagyapja tervezték a IV. Henrik St. Germain-en-Laye-i kertjeit, a párizsi Tuileriákat.

A Tulleriák ma.

Barokk franciakertek

Mintegy 1600 francia barokk kerttervező új stílusú kertek divatját teremtette meg, ahol az ágyások a barokk stílusra jellemző szegélyt kaptak. A kerteket úgy tervezték, hogy azokat a kastélyból nézve láthassák a legimpozánsabbnak. Mesterséges medencék, szobrok voltak a legfőbb díszítőelemek. André le Nôtre (1673-1700) korának legismertebb tervezője. Egyik leghíresebb munkája a Château du Vaux-le-Vicomte parkja, melyen mintegy 18 ezer ember dolgozott. A kert 1661-re készült el. XIV. Lajos a kert láttán rendelte meg tőle a versailles-i park elkészítését. A KÉPEN a Vaux-le-Vicomte egyik híres ágyásai láthatók. A Napkirály teremtette meg a francia parkok jellegzetes stílusát. A palota kertjének kialakításáról is pontos elképzelése volt, amit André Le Nôtre valósított meg. A park részei egy fő tengely körül rendeződnek. Másodlagos tengelyek, sugár irányú sétautak, körkörös vagy félkör alakú medencék tagolják. A fákat szigorú geometriai alakzatokra nyírják. A kastélyhoz közel ágyások, virágoskertek szinte építészeti alkotások, melyek látványa a kastély előtti teraszról élvezhető igazán. A kerteket elválasztó vízmedencéket szobrászati remekművek veszik körül. Versailles híre bejárta Európát, és az európai uralkodóházak számára követendő példaként szolgált.

Versailles